Elmúltál 40-50-60-…?

Ne hidd el magadnak, hogy vége, rád már senki nem kíváncsi, hogy a nagy álom, amit terveztél magadnak, már rég hamvába holt, már csak valahogy túl kell élni a napokat.

Pont ellenkezőleg!

Ahogy a fenti videó is hangsúlyozza, az, hogy az életed második felébe fordultál, legalább egy kimagasló előnyt ad neked a fiatalokkal szemben: rengeteg tapasztalatot szereztél az életben, amit kihasználhatsz, amit megoszthatsz, amiből mások is tanulhatnak.

Olyan időket élünk, olyan eszközök vannak a kezünkben, amik lehetővé teszik, sokkal inkább, mint korábban bármikor, hogy ezt a tapasztalatot akár a családdal, akár a tágabb környezettel megosszuk.

Néhány évtizede, még csak képeket nézegethettél az albumban a felmenőidről. Igen, azokat a régi, vicces képeket, amiken furcsa ruhákban, ma már furcsa tárgyak között láthattad őket.

Ha csak nem voltak írók, költők vagy nem leveleztek rengeteget az öregeid, alig maradhatott meg valami abból, mit gondoltak, mit tudtak, mit éreztek, hogyan látták a világot.

Ma már mindenki zsebében ott van a mobil telefon. Semeddig nem tart akár videón megörökíteni, megosztani a tudásodat, érzéseidet, gondolataidat.

Blogot indítani egy délután kérdése.

Podcastot (vagy nevezzük egyszerűen saját internetes rádió műsornak) létrehozni, ahol beszélhetsz, értéket adhatsz át másoknak, szintén nem okoz nehézséget.

Közel 50 éves társam, ne érezd öregnek magadat mindehhez!

A technológia megtanulásába kezdeni hidd el nem nehezebb, mint amikor 30 évvel ezelőtt beültél az autóba az első vezetés órádon.

Csak időt kell rá szánni, csak neki kell kezdeni, aztán gyakorolni.

El nem tudom mondani, mennyire zavar, amikor 30-40 éves emberek céltalannak érzik magukat és már a nyugdíjat várják.

Na ne már!

Vállalkozz megmutatni magadat

Lehet, hogy a mi korosztályunknak nem volt természetes, hogy startupokban gondolkodjanak, hogy vállalkozónak készüljenek már iskolás éveikben.

Lehet, hogy a belénk nevelt „Keress magadnak valami rendes munkát” szemlélet miatt inkább váltunk alkalmazottá, mint vállalkozóvá, de ez nem kell, hogy azt jelentse, add föl az álmaidat vagy  ne érezhesd azt, hogy van miről beszélned, van mit mondanod.

Imádom apámat, ahogy 80 év felett is izgalommal követi a városa történéseit, fényképeken örökíti meg, cikkeket ír róla. Tudom, látom, hogy rengetegen olvassák, várják az írásait. Talán egy kicsit a nevükben is ír, az ő régi vagy aktuális érzéseiket is megosztja a cikkein keresztül.

Érted mire akarok kilyukadni?

Rendben, akkor menj és alkoss valamit, mutasd meg másoknak, a majdani unokáidnak, mit gondolt, mit érzett az öreg.

Senki nem akadályoz meg benne. Csak el kell határoznod magadat és az esti film vagy meccs helyett blogba írni, videóra felvenni, podcastra rögzíteni egy kis darabot magadból, a benned lévő tapasztalatból.

Tartozol magadnak azzal, hogy nem csak egyszerűen várod az évek múlását, hanem aktívan részt veszel benne, hogy amikor majd visszatekintesz, elmondhasd, hogy igen, ez voltam én, ezt tettem hozzá.

És mi van, ha esetleg olyan jól megy, hogy másoknak is tetszik, ne adj isten még pénzt is kereshetsz rajta keresztül? Csak nem ijedsz meg a lehetőségétől?

És ha megmaradsz személyes szinten? Ha csak felveszel videóra néhány személyes történetet, amit egyszer a dédunokád majd megtalál a családi arcívumban, megnéz és a nagy rohanás közben néhány percre veled időzik gondolatban?

Szerinted megéri?

Címlapfotó: katrin.k @ Flickr CC

A szerzőről

Sipos Ottó

a Családapa weboldal alapítója. Budapesten éli a családapák mindennapi életét. Kövesd a Facebookon, az Instagramon, és a Twitteren.