Képzeld magad elé azt a helyzetet, amikor a gyereked zokogva belép az ajtón.
Megáll.
Nem szól egy szót sem, csak folynak a könnyei.
Hosszas unszolás után bejelenti: „elvesztettem a telefonomat”
A telefon elveszett
A telefont pár hónappal korábban vettétek neki a születésnapjára.
Csillogó szemmel, büszkén vitte magával mindenhová.
Állandóan a kezében volt. Nyomkodta éjjel-nappal.
Délután letette a focipálya szélére, és szólt a barátjának, hogy figyeljen rá, míg ő játszik.
A meccs végére sehol sem volt a telefon.
Első reakciód
Miután kinyögte, hogy elveszett a telefon, a természetes reakciója minden szülőnek valami ilyesmi volna:
„Mit csináltál ?”
„Hogy lehetsz ilyen …?”
„Mi a fenének kellett letenned a pálya szélére?”
„Tudod mennyibe kerül egy ilyen telefon?”
Pedig ilyenkor nem ez a legcélravezetőbb megoldás.
NEM attól fog legközelebb felelősebben viselkedni, ha kapásból ráförmedsz, miközben tudja, hogy hibázott, és úgyis maga alatt van a várható reakciód miatt.
Hogyan lehet a gyereket okosan felelősségre tanítani, amikor tudja, hogy nagyon elszúrt valamit.
Biztosítsd a szeretetedről
Első reakciód mindig legyen az, hogy biztosítod a szeretetedről.
Apaként nagyon sokszor a dolgok költségére fókuszálunk vagy a kovetkező LOGIKUS lépésen gondolkodunk, hogy „csináld ezt, aztán azt…”
Pedig ebben a pillanatban a gyerekednek arra van szüksége, hogy érezze, hogy attól még a gyereked, hogy rossz fát tett a tűzre. Ugyanúgy szereted annak ellenére, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell.
Tehát ebben a helyzetben apaként Ne vágd a fejéhez, ami először eszedbe juta, hanem vegyél egy nagy levegőt, fogd meg a kezét vagy tedd a kezed a vállára, és mondd neki, hogy „Kicsim, szeretlek. De jó, hogy nem neked történt bajod. Ilyesmi előfordul.”
Nehéz mondat volt?
Ez bizony egy nagyon nehéz mondat ebben a helyzetben.
Akkor, amikor az elveszett telefon problémája jár az eszedben, és az, hogy meg kellene tanítanod, hogy felelősséggel kell vigyázni a dolgaira és felelősséget kell vállalnia a cselekedeteiért.
A kezdeti lépés után ragadd meg az alkalmat, tanítsd felelősségre
Miután biztosítottad róla, hogy szereted, jöhetnek a logikus lépések, amivel a kárt minimalizáljátok, majd jöhetnek a tanító szavaid, amivel a felelősségérzetét tudod növelni.
A telefon letiltása
Mondd el neki, hogy az elveszettt telefonról tovább tud telefonálni, akinél van, és ezt a ti pénzetekből teszi.
Ezért most jöjjön veled, felhívjátok a telefontársaságot, és le kell gyorsan tiltanotok a telefont.
Ebből megtanulja, hogy a telefon puszta elvesztésén felül további anyagi vonzata is lehet a dolognak.
Megtanulja, hogy mi a logikus és szükséges lépés ilyen helyzetben.
Egész életében emlékezni fog rá. Ha a későbbiekben vele, mással, később az ő gyerekével történik hasonló.
Ha szeretnél új telefont
Sok szülő elköveti a hibát, hogy ha a gyerek elveszt vagy tönkretesz valamit, akkor megy és azonnal vesz neki egy újat.
Ebből a gyerek csak azt látja, hogy nem volt különösebb következménye a cselekedetének. A szülő rendbetette, őt nem érte hátrány.
Helyette inkább mondd neki: „Fiam, ha szeretnél új telefont, akkor össze kell gyűjtened rá a pénzt. ”
De még előtte, mondhatsz neki egy történetet, ami még inkább megvilágítja neki e helyzetet.
„Egyik barátom kölcsönkért tőlem egy pár cipőt, amikor a kosárlabda bajnokságra készültünk az egyetemen.
A meccs után zuhanyozott, és nem zárta be a cipőt az öltözőszekrényébe. A cipőt ellopták, így nem tudta nekem visszaadni.
Az apámnak nem volt pénze, hogy új kosár cipőt vegyen nekem, vagy így szeretett volna felelősségre tanítani, ezért a következő meccseket kénytelen voltam a kis kínai tornacipőmben lejátszani, míg össze nem gyűjtöttem a pénzt egy új cipőre.”
Mire a történet idáig ér, már érteni fogja az összefüggést saját esete és a Te történeted között.
Itt a feleséged bekapcsolódhat a beszélgetésbe:
„Édesem, minden féle emberek vannak, akik azt figyelik, ki, hol hagy őrizetlenül egy iPod-ot, telefont, pénztárcát vagy bármi más értékes holmit. Erre is kell gondolnunk, és nem szabad semmit őrizetlenül hagynunk, még úgy sem, hogy másra bízzuk azt. Az edzésen, uszodában vagy a suliban zárj be te is mindent a szekrényedbe.”
Végül:
„Fiam, ha valami értékes számodra, ne bízd rá másokra.
Egy elöl hagyott telefon olyan, mint ha egy köteg pénzt hagynál az asztalon. Mindig lesz, aki arra gondol, hogy könnyen megszerezheti.
A dolog megtörtént. Örülünk, hogy veled nem történt semmi baj. Tanulj az esetből.”
Ezzel a gyereked érteni fogja, hogy miről van szó. Látja a következményeket, és hálás lesz, hogy nem ordítottad le még pluszban a fejét, amikor hazaért. Nem szégyenítetted meg.
Úgysem segítettél volna vele semmin. Nem tehetted volna vele meg nem történtté az esetet.
